A szőlőművelés, a bor, a borászat, a borkóstolás számtalan szakkifejezése, a borral kapcsolatos szólások és irodalmi alkotás a magyar kultúra és irodalom része. Ízére, zamatára (bukéjára, borszagára, borízére) sok-sok kifejezés él a magyar nyelvben: száraz, fanyar, éles – édeskés; kemény – lágy; könnyű levegő-ízű, üres, vékony, nyúzott, nyújtott, hosszú – nagy, nehéz, zsíros, olajos, gömbölyű, testes, kövér, gazdag, bársonyos, óízű, tiszta, harmonikus, gerinces, galléros, tüzes, kész; nyers, zöldízű, savas, karcos, törött, pirkadt, poros, tükrös, opálos, kesernyés, egérízű, seprőízű, földízű, fátyolos, fáradt, főttízű, faízű, avas, rókaízű (direkt termő). A bor minősége lehet még fordult, zákányos (üledékes, zavaros, nyálkás), nyárlott, nyáras, nyáros, nyárjas, nyúlós, búsult bor), állott, pennyedt, színehagyott.